Erdélyi Kopó Konferencia beszámoló
Az Erdélyi Kopó Konferencia 2022.07.29-30-án Diósjenőn lett megrendezve
az Agrárminisztérium
Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának
támogatásával
Büszkén mondhatjuk, hogy újra konferenciát rendeztünk, hiszen 2018-ban a fajta 1968-ban újra induló tenyésztésének 50. Jubileuma alkalmából rendezett háromnapos esemény első napján szintén több előadást is meghallgathatott az érdeklődő közönség. A hagyományosan Diósjenőn tartandó Klubhétvégéinkre rendszeresen meghívunk egy-egy előadót, kiképzőt, hogy legyen az erdélyi kopó tartók, és a fajtával dolgozó, vadászó kutyavezetők hasznára, segítségére. Hallhattunk így már a fajtát érintő égető kérdésekről, szocializációról, tenyésztésről, meghívott egyetemi tanárokat, genetikusokat, de Tenyésztési Tanácsunk, vezetőségi tagjainak köréből is kerültek már ki előadók. Így a mostani konferenciára is voltak szívesen látott, visszatérő vendégeink és témáink. Talán nem szerénytelenül, de elmondhatjuk, hogy némi tapasztalattal vágtunk bele a konferencia szervezésébe. A tematika több mint 60 résztvevőt vonzott.
Kiemelten fontosnak tartottunk a vadászkutya kiképzés és az ezzel szoros összefüggésben álló kölyök szocializáció témakörét, ezért péntekre két workshopot és ezzel egyidejűleg kerekasztal beszélgetést szerveztünk e témákban.
Berényi-Kozma Katalin a MEKK elnökének megnyitója után, Hári Csaba,vadászkutya kiképző, vezető és tenyésztő (Nádberki Vadász Kennel) lendületes és elgondolkodtató előadásával nyitottunk;Innováció a vadászkutyák képzésében címmel. Csaba ejtett pár szót a vadászkutya képzés klasszikus irányzatairól; a kényszerítésen és tekintélyen alapuló módszerekről, de beszélt az ösztönkészleten alapuló, ám szisztematikus képzést nélkülöző bevezetésről is. Örömmel hallhattuk, hogy már több helyütt itthon is terjed egy újabb, könnyen elsajátítható, erőszak- és stresszmentes módszerre alapuló irányzat is, mely igen megbízhatóan működik vadászó és "nem vadászó" tulajdonosoknak egyaránt. A fiatal vadászkutya teljesítménybíró - vadász előadásából megismerhettük a főbb irányelveket, szemléleti és etológiai újdonságokat is, valamint új képzési szisztémákról is beszámolt, de bemutatta a vadászkutya képzés eszközkészletében használható fontosabb innovációkat is.
Következő témáról már visszatérő, sok szeretettel látott kutya (és macska) viselkedésterapeuta, Dr. Sátori Ágnes állatorvos beszélt. Ági a kutyák kölyökkorának tudatos alakításáról - a nevelésről, mint a viselkedési problémák megelőzésének legfontosabb eszközéről tartott nekünk interaktív előadást, jópár szemléltető eszközzel színesítve mondandóját.
Napjainkban egyre több kutyánál jelentkezik viselkedési probléma, ez alól sajnos az erdélyi kopó sem kivétel. A helyzet azért is elkeserítő, mert a problémák nagy része megelőzhető. Ahogy az egészség kapcsán, itt is igaz: megelőzni egyszerűbb és célravezetőbb, mint az események után futva, sokszor több hónapja vagy éve fennálló problémát kezelni. A leggyakoribbak, a gazdik életét megkeserítő problémák - például a kötődéssel, szeparációval, agresszióval kapcsolatosak, vagy akár az állatorvosi rendelőben mutatott nagyfokú félelem - tudatos viselkedésalakítással mind-mind megelőzhetőek, vagy korán felismerve, sikerrel kezelhetőek. Ági előadása nagyon szemléletesen és interaktív módon a fenti problémák kölyökkori, fiatalkori megoldási lehetőségeire fókuszált, de beszéltünk a genetikai háttér szerepéről, a szülők viselkedésének jelentőségéről éppúgy, mint az early handling technikáról, és a tudatos korai szocializációról, habituációról is.
A második napon, az aktuális időjárási viszonyok miatt a szabadtérre tervezett előadásokat a frissen felújított Diósjenői Közösségi Házba kényszerültünk átszervezni. A helyi illetékesek gyors segítségének köszönhetően a szombati előadássorozat is zavartalanul zajlott. Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Kynológiai Szakbizottságának elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy Klubunk, a több mint egy évtizednyi elismert tenyésztőszervezeti működése alatt kitartó és következetes munkásságának köszönhetően elődeinket, dr. Fodor Tamást és dr. Győrffy Lajost megnyugvás töltené el, ha látnák a hazai stabil állományt és azt, hogy egy kicsi, de lelkes, elszánt közösség gondozza a fajtát. Az erdélyi kopó populáció küllemében homogénebb, és munkaképességeiben is stabilabb, mint korábban. A fajta visszatenyésztése után mintegy ötven évvel a 2021. évi "Egy a Természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás alatt a 14 kiemelt vadászkutyás rendezvény között szerepelt az Erdélyi Kopó Világtalálkozó a SEFAG Zrt. partnerségével. Képességvizsga, tenyészszemle, vaddisznóhajtó verseny, tenyészetek versenye és vércsapa verseny is szerepelt a találkozó programjában. A világkiállítás évében az egyesület létrehozta és nyilvánosan elérhetővé tette a származás nyilvántartó rendszert, amelyben az erdélyi kopó fajta törzskönyvezett egyedeinek adatai találhatók a kezdetektől napjainkig, mindemellett egy komplett tenyésztési tanácsadó rendszer is, mely a származási adatokon kívül kiállítási és munka eredményeket, fotókat, tenyésztési adatokat, az egészségügyi szűrések eredményeit, beltenyésztettségi és összehasonlító számításokat is tartalmaz.
A fajta fenntartása tekintetében ezek mindenképpen olyan mutatók, melyek a hosszútávú fennmaradást garantálják. Némi árnyékot vet az elért sikerekre, hogy a mai vadászati gyakorlatból rutinszerűén még mindig hiányzik az erdélyi kopó. Ennek okai sokrétűek, pedig a nagyvad társasvadászatban és a sebzett vad utánkeresésben is egyre több sikerrel alkalmazzák. Sajnos az afrikai sertéspestis magyarországi terjedése miatt a nagyvadvadászat gyakorlata átalakulóban van.
A jogalkotó szándéka szerint a klasszikus nagyvad társasvadászati módokat (hajtás, terelés) kivezeti a vadgazdálkodási fogalomtárból, csak gyűjtőnévként nagyvad társasvadászattal találkozunk a jövőben.
Ezzel párhuzamosan az egyre nehezebben és drágábban elérhető emberi élőmunka-igény csökkentése érdekében az előírt vaddisznóállomány csökkentésének eléréséhez elképzelhető, hogy a több, kisebb terület sok hajtóval történő meghajtásáról a vadászra jogosultak áttérnek a nagy területek kevés hajtóval történő átmozgatásához. Ehhez kitartóan és szisztematikusan "átkereső", kitartóan hajtó ebek alkalmazására lesz szükség, melyben hungarikum fajtánk, az erdélyi kopó igen hasznos lesz, ahol különösen értékes lehet az erdélyi kopóra jellemző dermedtre csaholó hajlam is. Sebzett vad utánkeresése alakalmával is hasznos segítők lehetnek az erdélyi kopók.
A vadászatra jogosultak számára gazdasági szempontból kritikus pont a mezőgazdasági vadkár, melyre az egyre elterjedtebben használt villanypásztor rendszerek sem jelentenek teljes megoldást. A vadkár megelőzésében fontos szerepe lehet a jövőben az erdélyi kopónak azzal, hogy önállóan nagy területeket bejárva megtalálja a vadat és kitartóan hajtva, csaholva kimozdíthatja onnan.
Továbbra is népszerűsíteni kell a fajtát mind a civil, mind a vadászati közösségekben. Utóbbihoz szükséges a mai vadászati körülmények mellett sikeresen alkalmazott kutyákban jelentkező kedvező egyedi tulajdonságok következetes felépítése, és a vadgazdálkodás szereplőivel történő személyes és szervezeti kapcsolatok szorosabbra fűzése.
A megnyitót Pelczéder Tibor elnökségi tagunk és tenyésztésvezetőnk történeti összefoglaló előadása követte. Tibor 1986 óta tart erdélyi kopót, azóta tagja a fajtát gondozó mindenkori klubnak (többször volt elnöke is), előadásában a történeti, történelmi forrásokból adódó legendák helyén kezelésére "lebontására", gondolkodásra, kutatásra invitálta a hallgatóságot. Röviden összefoglalta a mindannyiunk számára ismert tenyésztési kezdeteket, felhívta a figyelmet arra, hogy gyakorlatilag az első, 1966-ban született standard a fajta behatóbb ismerete nélkül kellett, hogy készüljön, többszöri módosítások során érte el a mai formáját. Az állatkerti tenyésztés eredményeként állami gazdaságokba került kutyákról egyelőre biztosabbat nem tudni, holott komoly dokumentációval kellett, hogy rendelkezzenek, de feltételezhetően más fajtájú egyedek is bekerülhettek az állomány felszaporítása során. Ezen párosítások a rendelkezésre álló adatok alapján nehezen nyomon követhetőek. A '70-es években készült fotók alapján több típus is megfigyelhető, melyek még a mai napig is megtalálhatóak olykor az állományban. Fontos figyelemmel lenni a használhatóságot befolyásoló méretre, mely napjainkra növekedni látszik. A tenyésztés során fontos szempont a szelekció, melyben a vadászati alkalmazhatóság régen is fontos szerepet játszott és fontosnak kell lennie ma is, hogy megőrizhessük a fajtát eredeti funkciójában, de az orrjóság, önállóság, a kiváló tájékozódó-képesség egyéb használati lehetőségek terén is kiválóan alkalmazhatóvá teszi a fajtát.
Dr. Pallós Andreától, Tenyésztési Tanácsunk tagjától, aki egyben állatorvos is, nagyon sok hasznos információt megtudhattunk az egészségügyi szűrésekről. Részletesen szó esett a csípő, könyök és vállízületek diszpláziájáról. Képet kaphattunk a leggyakrabban előforduló könyök és csípőízületi diszpláziával kapcsolatos tudnivalókról és a szűrések elengedhetetlen fontosságáról a tenyésztésben. Szóba kerültek kutyáink egészségvédelme szempontjából egyéb lényegesebb szűrések is, mint a szívférgesség vagy bőrférgesség kimutatása.
Mondhatjuk, hogy ezután egy több előadásból álló genetikai szekció következett, melynek bevezető előadását a MATE Genetika és Biotechnológia Intézetéből érkező Dr. Varga László egyetemi docens úr tartotta, a DNS vizsgálatok szerepe a génmegőrzésben címmel. A docens úr beszámolt a kilenc magyar kutyafajta genetikai vizsgálatairól, melyet több intézmény (MEOESZ, NÉBIH, NGBK-HGI és Seqomics Kft.) egymást kiegészítő módon végez. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézete az Agrárminisztérium által támogatott Génmegőrzési Stratégia alapján, két alprojekt keretében látja el a kutatási feladatokat. Ezen programokban a genetika "up to date" módszereinek használatával kis és nagyobb léptékű (részletesebb) populációgenetikai vizsgálatokat végeznek, fajtaprofilt készítenek az egyes fajták számára, fajtaspecifikus szekvenciákat, mutációkat keresnek az egyes fajták genomjaiban. A kutatások eredményei a tenyésztők minőségi munkáját támogatják majd a jövőben.
AHaszonállat-génmegőrzési Intézet képviseletében, Dr. Hudák Péter állatorvos és egyben a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület Tenyésztési Bizottságának tagja a kis létszámú populációk tenyésztési lehetőségeiről beszélt. Mindenki számára egyértelműen definiálta a szaporodóképes populáció fogalmát, megfelelő méretét. Beszélt egy fajta hosszú távú fennmaradása érdekében ajánlatos ivararányok fenntartásáról. Dr. Hudák Péter szerint is feltétlenül szükséges definiálni egy tenyészcélt, melynek elérése csakis a nem megfelelő egyedek tenyésztésből való kizárásával érhető el. A korrekt szelekció érdekében ki kell dolgozni egy küllemi és jellembeli értékmérő tulajdonságokon alapuló tesztrendszert, melyhez természetesen nélkülözhetetlen a fajta jó ismerete. A minőségi tenyésztésben elengedhetetlenek az egyed és populáció szintjén végzett genetikai vizsgálatok, az értékmérő tulajdonságok, azok örökölhetőségének kiváló ismerete. A tudomány ma már lehetőséget ad az ebtenyésztésben is az asszisztált reprodukciós technikák alkalmazására, mely sok esetben nagy segítség lehet az állomány megújítására, kívánatos tulajdonságok rögzítésére is. A ma élő szukák - esetleg már elhullott - kanok spermájával történő termékenyítése esetében az NBGK-HGI nagy segítségére lehet a magyar ebfajták tenyésztőinek, bár a módszertan bizonyos elemeit (a teljes siker érdekében), és az esetek jogi háttérét még tisztázni szükséges a kan- és szukatulajdonosok, valamint a fajtagondozó klubok között.
A genetikai szekció záróelőadását Bán Beáta, a NÉBIH Állatgenetikai Laboratórium munkatársa tartotta, a magyar fajták tenyésztői számára jól ismert származás-ellenőrzés tapasztalatairól. Beáta elmondta, hogy amagyar ebfajták törzskönyvezendő egyedeinek származását jogszabály alapjánDNS alapú származás-ellenőrzéssel kell igazolni, mely feladatot 2018.01.01-től a NÉBIH Állatgenetikai részlege látja el. A laboratórium 21 kötelező +1 opcionális mikroszatellit vizsgálatát végzi el egyedenként. 2018-2021 között 12.871 egyed vizsgálatára került sor, melyből 395 erdélyi kopó volt.
Az érdekes és néha tanulságos esetleírásokon túl arról is hallhattunk, hogy a rutin származás-ellenőrzési, egyedazonosítási vizsgálatok során keletkező adatok felhasználhatóak populációgenetikai vizsgálatokhoz, valamint fajtán belüli és fajták közötti elemzések alapjául is szolgálhatnak.
A bográcsos ebédre a Diósjenői Erdei Szabadidőparkban került sor, melyet követően a konferencia vadászati szekciója következett. Az első előadó, Tatai Sándor elnökségi és Tenyésztési Tanács tag, aki amellett, hogy 22 éve jómaga is erdélyi kopókat tenyészt, 17 éve vadászkutya teljesítménybíró is. Kutyáival a kezdetek óta minden hajtás-idényben az erdőt járja. Erdély kopók felkészítése a vizsgákra, versenyekre című előadása során a saját tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, kitekintve egy kicsit a külföldi vadászati gyakorlatra is. A vadászkutya egyedek öröklött munkatulajdonságainak mérése standardizált feladatokon keresztül történik a különböző vizsgákon és versenyeken. Tagadhatatlan, hogy ezeken a művi körülmények között megrendezésre kerülő eseményeken nem lehet teljes mértékben biztosítani a vadászatokra jellemző változatos és inspiráló közeget, ennek megfelelően a vizsgázó, versenyző kutyák ösztönei, képességei, tapasztalatai sem tudnak teljes mértékben kiteljesedni. Nagyon fontos tényező viszont az összehasonlíthatóság, amit pedig éppen a többé-kevésbé standardizált művi körülmények és a szabályzatok szerinti lebonyolítás tud biztosítani.
Vadászkutya (kopó) vezetőként a siker első feltétele a vadászkutya vizsga- és versenyszabályzatok ismerete. Ennek a tudásnak a birtokában tudjuk elkezdeni kopónk felkészítését. Ehhez persze gyakorlati ismeretekre is szükség van, amit szerencsés esetben tapasztalt vadászkutya vezetőktől tanulhatunk meg, de jelentős részben van szükség a saját verejték árán megszerzett gyakorlatra is.
Nagyon fontos a fokozatosság elve, amit egy-egy versenyre való felkészítéskor ugyanúgy be kell tartanunk, mint egy vadászkutya életteljesítményének felépítése során. Utóbbihoz hasznos mankót ad az erdélyi kopók vizsga- és versenyszabályzatainak rendszere. A képességvizsga eredményes teljesítését követően kezdhetjük felkészíteni kopónkat a munkavizsgára, ezt követően pedig jöhetnek a versenyek: az 1 fázisú Vaddisznóhajtó Verseny, a szintén 1 fázisú Nehezített Vércsapa Verseny, a 3 fázisú Vaddisznós-kopó Verseny, majd legvégül a 4 fázisból álló Speciális Hajtókopó Verseny.
A következő előadó Kiss Tamás, aVENATOR a Vadászó Erdélyi Kopókért Alapítvány kuratóriumának elnöke a hagyományőrző vadászati módokról és lehetőségekről beszélt. Betekintést adott a kopózás írásos történelmi forrásaiba, bemutatva, hogyan is vadásztak eleink az erdélyi kopóval. A vadászati törvény módosítása során elfogadott agarászat lehetősége vadászati kulturális elégtételt jelentett, ugyanakkor a történelmi hagyományainkból a kopóval történő hagyományos vadászat, a kopózás lehetősége jelenleg még hiányzik. Ehhez a Klub a jogalkotó felé a javaslatait megküldte, melyben egy fontos fogalom is helyet kapott.
Hagyományőrző kopózás alatt kell érteni a megfelelően bevezetett erdélyi kopóval a vaddisznónak, rókának, aranysakálnak egyéni és társas vadászati módját, melynek során egyidejűleg hat kopónál (egy füzér) több nem használható. Az elálló vadászok a vad frissen járt váltóin helyezkednek el. A kopóvezető a vad csapáján egyszerre egy vagy maximum két kopót bocsájt szabadon. A vad fellelését követően szükség szerint a többi kopót is szabadon engedheti. A kopóvezető is rendelkezhet vadászlőfegyverrel. A fegyveres kísérők és a vezetők a terepviszonyokhoz igazodva követik a vadászatot és a kopók munkáját.
Az előadáshoz kapcsolódóan Nyúl András a SEFAG fővadásza, vadászkutya teljesítménybíró a kopózás létjogosultságához kapcsolódóan osztott meg néhány gondolatot a saját tapasztalatairól és elképzeléseiről.
Végül, de nem utolsó sorban Vágvölgyi Balázs hivatásos vadász, állattenyésztő mérnök, kopóvezető a vadászati etikettről tartott előadását mindenki figyelmébe ajánlotta, aki vadászaton részt vesz.
Bevezetőként beszélt a magyar vadászati kultúra kialakulásáról, majd elmondta, hogy mik az általános viselkedési szabályok vadászaton, beleértve az írott és íratlan szabályokat is. Szó esett a társas vadászat illemszabályairól, különös tekintettel a kutyás vadászatra. Végül felhívta a figyelmet a vadászkutyákra, kutya vezetőkre vonatkozó elvárásokra és betartandó szabályokra is.
Résztvevőként azt érezhettük, hogy az idő sajnos most is kevés volt, hiszen minden egyes témát, előadást még hosszú órákig lehetett volna, és érdemes is lett volna boncolgatni. Így biztosan lesz még folytatás!
Köszönjük az előadóknak, hogy elfogadták a felérést!
A Konferencia beszámolója az előadók által leadott, a konferenciafüzetben általuk már publikált előadás összefoglalók felhasználásával készült.
