3. A tenyésztés módszere

98/2013. (X. 24.) VM rendelet 8. § (4) bekezdés c) pontja szerint

Az erdélyi kopó esetében

Az erdélyi kopó tenyésztés módszere elsősorban a fajtatiszta tenyésztés, amely során azonos fajtába tartozó egyedek párosítása történik meg. A genetikai előrehaladás legfőbb eszköze a szelekció. Elsősorban a jól öröklődő tulajdonságok javíthatók vele eredményesen.

A fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 98/2013. (X. 24.) VM rendelet (a továbbiakban: Ebtenyésztési Rendelet) 2. §-ának 7. pontja kimondja: a tenyésztés az adott fajta tenyész- és haszonértékét növelő, vagy a génmegőrzést szolgáló célirányos tevékenységek összessége.

Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Állattenyésztési törvény) 3. § 16-os pontja alapján a tenyészállat olyan, azonosító számmal vagy jellel ellátott és nyilvántartott állat, amely egyedileg azonosítható:

a) amelynek szüleit és nagyszüleit törzskönyvbe vették vagy jegyezték be, és maga a tenyészállat törzskönyvezett vagy bejegyzett törzskönyvezhető, vagy

b) amelyet elismert tenyésztő szervezet tenyésztési főtörzskönyvében nyilvántartanak, vagy

c) amelyet elismert tenyésztő szervezet a kisállatfajok meghatározott körében, származási igazolással annak ismer el.

Az Állattenyésztési törvény 3. § 16. c) pontjában definiált egyedeket az Erdélyi Kopó Törzskönyv az ismeretlen származású ősök miatt a melléktörzskönyvben tartja nyilván.

Az Ebtenyésztési Rendelet 2. § 5-ös pontja szerint a tenyészeb olyan, azonosító számmal vagy jellel ellátott és nyilvántartott, ivarában megtartott eb, amely egyedileg azonosítható, és szerepel az elismert, vagy ideiglenesen elismert tenyésztőszervezet törzskönyvi nyilvántartásában és megfelel a tenyésztőszervezet tenyésztési szabályzatában meghatározott tenyészthetőségi feltételeknek.

A feltételek a program 4. sz. mellékletében szerepelnek.

Az egyes alkalmazott tenyésztési módszerek

A) Kombinációs párosítás

Célja a "tökéletes" kombináció megtalálása, egymástól idegen vonalú szülők párosítása során. A kombinációs párosítás célja tehát az, hogy az apai és anyai eredetű gének által kódolt tulajdonságok optimálisan egészítsék ki egymást, azaz megtaláljuk - esetünkben adott fajtán belül - azokat a szülőket, melyeknek utódai kívánatos küllemet mutatnak és emellett jó teljesítményre is képesek.

B) Beltenyésztés, rokontenyésztés

Ha a párosítás során a hím- és nőivarú egyedeket hosszabb időn át egy adott állományból válogatjuk, akkor beltenyésztést végzünk. Rokontenyésztésről akkor beszélünk, ha közelebbi rokonokat párosítunk egymással. Ennek fokozatai az igen szoros, a szoros és a mérsékelt; annak megfelelően, hogy a közös ős az 1-2., a 3-4., vagy az 5-6. ősi sorban található.

C) Vonaltenyésztés

A "vonal" kifejezést a gyakorlatban legtöbbször genealógiai, azaz leszármazási értelemben használjuk.

Genetikai értelmében a vonal alatt általában egy-egy kiemelkedő képességű állattól származó, azzal többé-kevésbé rokonságban lévő állomány egyedeit értjük. Ezek szerint a vonal egy populáción belül olyan - bizonyos zártsággal létrehozott - kört jelent, melyben a rokontenyésztés útján a fajta többi részétől genetikai szempontból elkülönülő génfrekvenciákat alakítunk ki. A vonaltenyésztést tehát a korszerű nemesítési stratégiákban nem csúcsteljesítményként, hanem új kombinációk kiindulási pontjaként kell kezelnünk és hasznosítanunk. A vonal kialakítását igazoltan nagy tenyészértékű, örökletes terheltségektől mentes apaállatokra lehet/kell alapozni. A recesszív örökletes terheltségeket heterozigóta formában hordozó egyedek valamint az örökítő érték korai felismerése azonban kiemelt jelentőségű. A korrekt vonaltenyésztés érdekében az örökítő értéket befolyásoló (negatív) tényezőket eltitkolni nem szabad.

D) Családtenyésztés

Amíg a vonaltenyésztés bizonyos felfogásban a hímivar szerepét emeli ki, addig a családtenyésztés a nőivar oldaláról közelíti meg a kérdést. A családtenyésztés a legértékesebb nőivarú állatok utódainak továbbtenyésztését jelenti. E tekintetben a kiemelkedően nagy tenyészértékű nőivarú egyedekre - és ivadékaikra - kell koncentrálni. Genetikailag egy értékes családból származó gyengébb teljesítményű egyed többre becsülendő, mint egy átlagos teljesítményű család pluszvariáns utóda. Az ivadékok tekintetében ugyanis a visszaütések révén a család átlagára számíthatunk. A családtenyésztés eredményeként születő egyedek az un. sorozatpárosítással igen homogén és értékes ivadékokat adnak.

E) Vérfrissítés

A fajtatiszta tenyésztési eljárások közé tartozó vérfrissítésről akkor beszélünk, ha ugyanazon fajtának idegen tenyészetéből, tenyészkörzetéből származó egyedeit (főleg apaállatokat) használunk a tenyésztésben. Erre az eljárásra olyan esetekben kerülhet sor, ha az állományban a genetikai előrehaladás nem kielégítő, bizonyos degeneratív jelenségek mutatkoznak, vagy ha egyes tulajdonságokat meg kívánunk honosítani a populációban. Mindig szem előtt kell azonban tartani, hogy a vérfrissítés céljából tenyésztésbe állított egyed minőségben a hozzá párosítandó állomány felett álljon, tehát inkább kevesebbet, de mindig kizárólag a minőségi előrelépést szolgáló tenyészállatot alkalmazzunk.

A rövidlábú erdélyi kopó esetében

A fajta tenyésztési módszere alapvetően a fajtatiszta tenyésztés. Azonban az alacsony egyedszám, ismeretlen származású egyedek okán el kell kerülni a túl magas beltenyésztettségi rátából, és az un. "palacknyak effektusból" adódó "génvesztést". Így a fajta tenyésztése során használhatók az erdélyi kopó standardon aluli példányai, vagy a standard által meghatározott méret alsó 1/3-ban megtalálható nagyságú egyedei a MEKK Tenyésztési Tanács (a továbbiakban: TT) által előzetesen elfogadott tenyésztési terv szerint.

Ezen párosításból született egyedek - a párosításra utaló megjegyzéssel - a REK törzskönyvbe kerülnek bevezetésre, a hosszúlábú változat egyedeivel nem keveredhetnek, nem kerülhetnek vissza ezen állományba.

A genetikai diverzitás növelése érdekében egyes közép-európai kopófajták egyedei felhasználhatók a TT által előzetesen elfogadott tenyésztési terv szerint.

Minden rövidlábú erdélyi kopó a fent felsorolt különleges esetek mellett a 4. sz. mellékletben foglalt szabályok szerint tenyésztendő.