1. A fajta standard leírása, története és jellemzői

98/2013. (X. 24.) VM rendelet 8. § (4) bekezdés a) pontja szerint

FCI 241. számú standard - Erdélyi kopó

Származás: Magyarország

Felhasználás: Munkakutya, kopó. Kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengő hangot hallat. Vadászatokon vezetőjétől távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

FCI besorolás: VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták 1.2. szekció Középnagy rókakopók munkavizsgával

Rövid történeti áttekintés: Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották.

A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.

Általános megjelenés: Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése a közép-európai kopó típusára jellemző. Közepes termetű kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.

Fontos arányok: Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.

Viselkedés és jellem: Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja.

Testfelépítés

1. Fej: Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget. Fejtető: (agykoponya) fejtető nem ráncos Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek. Stop: Gyengén kifejezett. Arckoponya: Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színű. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak. Fang: Az orrhát egyenes. Ajkak: Szárazak, feszesek. Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erőteljes. Fogai erősek, jól fejlettek, a fogképletnek megfelelő teljes ollós harapás. Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett. Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek. Fülek: Középmagasan tűzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktől kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Előrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

2. Nyak: Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

3. Test: Felső vonal: Egyenes Mar: Kifejezett Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal. Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett. Far: Mérsékelten csapott. Mellkas: A szegycsont nem előreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja. Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

4. Farok: Középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetőleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok

Elülső rész: Az elülső végtagok oszlopszerűen támasztják alá a törzset. Elölről nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelően széles. Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelően hosszú, és mérsékelten dőlt. Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek. Alkar: Egyenes és szimmetrikus. Elülső mancsok: Nagyok, zártak, erős, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek. Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt. Comb: Hosszú. Csánk: Mélyen helyeződő. Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos. Hátulsó mancsok: Jól zártak, erős ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.

6. Mozgás: Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.

7. Bőr: Az erdélyi kopó bőre közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redőzött.

Pigmentált, sötét színű. A szabad bőrfelületek feketék.

8. Szőrzet:

Szőr: Egész testét, hasa alját is rövid, sűrű, egyenes szálú, testhez simuló tömött szőr borítja. A szőr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szőrforgók és lécek előfordulnak. A szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrzet alatt aljszőrzet található.

Szín: A kopó szőrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínű jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínű jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétől. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.

Nagyság és testsúly: Marmagasság: 55-65 cm Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntő! Súly: min.: 25kg

Hibák: Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

Kizáró hibák:

• Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
• Enyhe, vagy nagyon erősen kifejezett stop
• Hibás fogazat
• Rövid fang
• Könnyű, terrieres, vagy agaras jellegű fül
• Drótszőr; puha, hullámos, ritka szőrzet
• Barna vagy kék szín jegyekkel
• Agresszivitás, ideggyengeség

Megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

A rövidlábú erdélyi kopó fajtaleírása

A fenti standard történeti áttekintésében az erdélyi kopó fajta két változatát említi. A rövidlábú erdélyi kopó (a továbbiakban: REK) a 2000. években kihaltnak tűnt, minek okán az akkor fajtaváltozatként kezelt fajta kikerült a standardból.

A rövidlábú erdélyi kopó jelenleg nemzetközileg nem elismert fajta, de az alábbi nemzeti standard szerint, nemzeti törzskönyvbe vehető.

Általános megjelenés: Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, farok tűzése a közép-európai kopótípusra jellemző.Erőteljes, nem kurtalábú, arányos felépítésű. Zömök, erős csontú, de nem nehézkes, elegáns megjelenésű kutya.Soha ne tűnjön csökött, vékony csontú hosszúlábú kopónak.

Fontos arányok: Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et.A marmagasság 10:11-hez aránylik a törzs hosszához.

Viselkedés és jellem: Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja.Kitűnően hajt és állít, szenvedélyes vadász. Friss nyomra érve jellegzetesen csahol, hajtás közben messze hangzó, magas, csengő hangot hallat.Vadászatokon vezetőjétől távol is önállóan dolgozik.

Testfelépítés

· Fej

Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely a nemi jelleget jól tükrözi. Fejbőre nem ráncos. A koponyarész enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. Az agykoponya és az arckoponya aránya közelíti az 1:1-et. A szemboltívek gyengén fejlettek. Az orrhát egyenes. A stop gyengén fejlett.

Az orrtükör nem túl tompán metszett, színe fekete vagy barnásvörös, minél sötétebb árnyalattal. Az orr mozgékony cimpájú. Az orrnyílások tágak.

A pofalebernyegek lekerekítettek, csak enyhén fejlettek.

Az ajkak szárazak, feszesek.

Állkapcsa és állcsontja erőteljes. Fogai erősek, jól fejlettek, fogazata teljes. A metszőfogak ollósan záródnak.

A szemek közép nagyok nem kerekek, kissé ferdén metszettek. Színe barna, lehetőleg sötét, de a szőrzet árnyalatához igazodhat. A szemhéjak jól zártak.

A fül középmagasan tűzött, nem túl nehéz, ráncosodás nélkül a pofához simulva lóg. A középtájon kiszélesedik, majd elkeskenyedik, a vége kerekded. Előrehúzva eltakarja a szemet, de alig ér azon túl.

· Nyak

Középmagasan illesztett, izmos, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos.

Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

· Test

Fekvő téglalapba írható.

Felső vonal: egyenes, feszes.

Mar: kifejezett.

Hát: a hátvonal a mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.

Ágyék: feszes, jó kötésű. A szukáknál kissé hosszabb agyéki rész megengedett.

Far: mérsékelt lejtésű

Szügy: a szegycsont nem előreugró. Mellkasa dongás, hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést hosszútávon is jól biztosítja.

Alsó vonal - has: a has csak enyhén felhúzott.

Farok: középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, és lehetőleg a sarokcsonton 1-2 cm-rel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emelkedik, de a hátára nem kunkorítja. Nem kurtítják.

· Végtagok

Elülső végtag

Oszlopszerűen támasztja alá a törzset. Végtagállása szabályos, a dongás mellkas miatt megfelelően széles. Lapockája jól izmolt. A könyökök zártak. A lábak egyenesek, szimmetrikusak. A mancsok nagyok, zártak, erős, ívelt ujjakkal. A talppárna nagyméretű, kemény, rugalmas. A karmok erősek.

Hátulsó végtag

Kissé hátraállított, izmos. A comb hosszú. A csánk mélyen helyezett, a lábvég szabályos állású. A mancsok jól zártak, erős ujjakkal. A talppárna nagyméretű, kemény, rugalmas. A karmok erősek. A farkaskarmok eltávolítandók.

· Mozgás

Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Vágtája rendkívül kitartó.

· Bőr

Közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redőzött.

· Szőrzet

Szőrminőség

Szőre rövid, sűrű, egyenes lefutású, testhez simuló, tömött, valamivel hosszabb, mint a többi rövid szőrű vadászkutyáé. A szőr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok alsó vonalán hosszabb, mint a test többi részén. A szőrforgók és lécek kifejezettek. A szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrök között aljszőröket találunk.

Szőrszín

Alapszíne a cservörös, sárga, a has és a végtagok felé halványodó árnyalattal, fehér jegyekkel. A fej és a hát lehet kormos. A fehér jegyek lehetnek az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, a nyakon, esetleg gallér formájában, a mellen, ami a mellkas alá terjedhet, a mancsokon a lábakra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/3-nál több fehér szín nem kívánatos.

Magasság és súly

Marmagasság: 45-50 cm. Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntő, de törekedni kell a kisebb méret irányába ható szelekcióra.

Súly: Minimum 15 kg.

Hibák

A felsorolt pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, a hiba minősítésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

Kizáró okok

Túl hosszú és keskeny agy- és arckoponya enyhe stoppal, hegyesen metszett orral, illetve széles, kerekded agykoponya rövid arcorri résszel és erős stoppal. Hibás fogazat. Könnyű terrieres, vagy agaras jellegű fül. Drótszőr. Puha, hullámos szőr. Minden olyan végtag és gerincoszlop hiba, amely a szabad, térölelő mozgást akadályozza. Kifejezetten támadó, vagy igen gyenge idegrendszerű kutya. Megállapított csípőízületi diszplázia (súlyos minősítés).

Utólagos megjegyzés:

A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan kifejlődött herével kell rendelkezniük.

A fajta elterjedése, ellátási terület, a fajta jelenlegi helyzete, tenyészetei

Az erdélyi kopó jellemzően ma is kialakulásának helyén, azaz Magyarországon és Erdélyben, a mai Románia területén található meg nagyobb számban.

Magyarországon körülbelül 800-1000, Romániában 200-300 törzskönyvezett egyed található. Kisebb számban a szomszédos Kárpát-medencei országokban, valamint Nyugat-Európában és az Észak-amerikai kontinensen is tartják.

AZ erdélyi kopó tenyészetek is az említett földrajzi elterjedés szerint alakulnak. Napjainkban Magyarországon 15-20, különböző aktivitású tenyészet működik, Romániában 7-8, a többi országban pedig összesen 5-6 tenyészet.